Amerikai Staffordshire Terrier - gazdi szemmel

A fajta nagyon rossz hírnévvel rendelkezik, de ezt csak az emberi butaságnak és a sajtó szenzációhajhász, alaptalan kijelentéseinek köszönheti. Az amstaff egy csodálatos fajta: intelligens, tanulékony, kitartó, erős, bátor és mindenre képes a gazdájáért. Ez utóbbi tulajdonságát használják ki azok is, akik rossz célra nevelik ebeiket. Illetve sok ember vágyik birtokolni a csodálatos erőt, kitartást és akaratot.

Csak nem mindenki tudja kontrollálni és jóra használni.

Az amstaff kevés embernek való, mert következetes nevelést, kiegyensúlyozott embert igényel. Gyakran találkozunk karakteres, domináns kutyákkal a fajtában, aminek a kezelése komoly feladat. A kutya folyamatos szellemi és fizikai feladatokat vár el, igénye van a "munkára". Akinek nincs ideje, kedve ilyesmihez, annak nem való egy izomgolyó, aki ráadásul még rendkívül okos is.

Gazdiként a fajta gladiátor múltját is ismernünk kell és tisztában kell lennünk azzal, hogy bizony a gladiátor vér visszaköszönhet a kutyánkban.

A tudatos tenyésztés eredményeként már kevésbé agresszívak a fajtatársaikkal, de vannak olyan egyedek, akik tisztában vannak erejükkel és nem hódolnak be másik kutyának. Az amstaff gazdájának ismernie kell a kutyák kommunikációját és szocializációval, neveléssel kell a társadalomban elfogadottan viselkedő, kulturált kutyát nevelnie.

Az amerikai staffordshire terrier gazdája többszörös felelősséget vesz magára. Egyrészt felel a kutyáért, amit magához vesz, másrészt a fajta sorsáért is, hiszen egy rosszul nevelt kutyával tovább ronthatja a fajta amúgy is rossz hírnevét.

Hogy mitől is csodálatos az együttélés egy staffordshire terrierrel? Mert egy igazi arc, egyéniség. Fáradhatatlan mókamester, játszótárs. Mindig tud újat kitalálni, meglepetést okozni. Nem egy parancsokat végrehajtó gépkutya, hanem egy igazi társ, önálló egyéniséggel, tettekkel.

A meglepetések időnként lehetnek kellemetlenek is, amikor például a fém udvari lámpát választja játszópajtásnak és képes tövig darabolni. (még egyszer írom, fém lámpa volt...)

De a gazdi képtelen ilyesmiért haragudni, hiszen a kitörő örömmel, farkcsóválva érkező, öröm ugrálással elhalmozó kutyulira nem lehet haragudni.

Azt is öröm nézni, hogy az amstaff mindent teljes erőbedobással tesz, maximális energiával.

Akár a labdával kell rohanni, akár a hurkával kell játszani, mindig teljes gőzzel üzemel.

Nem kimondott munkakutyafajta, de sokféle "munkában" megállja a helyét, mert egészséges testtel és jó ösztönökkel rendelkező fajta, amit sokfélé dologra hasznosíthat a gazdi. Az agility-től kezdve, a keresésig, munkakutya sportig, súlyhúzásig sok mindent tehetünk a kutyával.

Az amstaff igazi emberbarát, a fajtát úgy szelektálták, hogy csak az emberbarát egyedek maradtak tenyésztésben. A gladiátor ősöknél is feltétel volt, hogy a ringben közbe tudjanak avatkozni. Az emberre támadást, ember elleni reakciót nem tűrték, szelektálták. Ellentétben mondjuk egy németjuhásszal, ahol követelmény az emberre támadás. Akkor most melyik kutyától is kell jobban félni?

Mindig szeret a gazdája és a család közelében lenni, lakásban is jól tartható. (Természetesen a kiadós napi mozgás meglétével.) Imád ágyban aludni és szinte fajta jellegzetesség, ahogy a hátukon hevernek. Olyan ügyesen hízelegnek és taktikáznak, hogy többnyire helyet kapnak a családi kanapén.

Ha jól egymásra talál a kutya és gazdája, akkor boldog 10-15 évnek néznek elébe, csak tudni kell a gazdinak, hogyan tudja foglalkoztatni és karakterének megfelelően tanítani, nevelni kutyáját.

Az Amerikai Staffordshire Terrier egy más fajtához nem hasonlítható, igazán egyedi bájjal és karakterrel rendelkező barát.

Számomra csak ez az egy fajta KUTYA létezik. Igen csupa nagybetűvel!