A kutya családtag.”
Rangsor és játék
|
A játék szerepe az állatoknál sokkal fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk. Az etológusok szerint ugyanis nem csak a fizikai fejlődésben, ügyességben és erőben van hatalmas szerepe a kölyökkutyák játékának, hanem a falkabeli hierarchia kialakulásában is. A kis állatok, ugyanúgy, mint a gyermekek, játék közben sokszor megpróbálják a dominanciájukat kifejezésre juttatni, legalábbis kísérleteket tesznek rá. A játékos verekedés során azt is megtanulja a fiatal állat, hogy melyik hierarchiai szinten áll a rangsorban, mely falkatársai alatt és felett. A játékos tanulás mindemellett kíméletes, a kölykök szinte sérülés nélkül megúszhatják. Az etológusok szerint megközelítőleg négy hónapos korra alakul ki a falkán belüli stabil rangsor. Ezután a játékos agresszió fokozatosan megszűnik és megjelenik helyette az alá- és fölérendeltséghez kapcsolódó magatartás. |
|
Fürkészés és bűvölés A fiatal állatok a felfedezésnek, fürkészésnek, játéknak élnek, ennek során ismerik meg a környezetükben található dolgokat, élőlényeket, tapasztalatokat szereznek a világról. Megvizsgálják, foglalkoznak a környezetükkel. Az etológusok és állatpszichológusok számára még nem teljes a kép arról, hogy a kutyakölykök játéka hogyan járul hozzá a későbbi magatartás kialakulásához, de abban egyetértenek, hogy a játék az „élvezeti” tényezőn túl ösztönösen hozzájárul a tanuláshoz, tanításhoz, az alkalmazkodó képesség kialakulásához. A kutyákkal a gazda úgy tud jó kapcsolatot kialakítani, ha a vadon élő állatokhoz hasonló szokásokat követi, ha megpróbálja beleképzelni magát a megfelelő falkabeli szerepbe. Ha tehát a gazda fegyelmezni szeretné a kutyáját, kiskorától kezdve folyamatosan érvényesíteni kell a domináns szerepet, különben a kutya fog erre kísérletet tenni. Ilyen szempontból a kutya viselkedése nagyon hasonlít a vadon élő farkasokhoz. A domináns szereplő, tehát itt az ember időnként fegyelmezni, büntetni kénytelen az alárendelteket. Ez a módja annak, hogy hosszú időn át fenntartsa felsőbbrendű szerepét. A kölyökkutya játékokkal próbálgatja erejét. A játék megengedett, de a tiszteletlenség nem, hiszen ez a domináns szerep rombolásához vezető első pici lépés lenne. A kutyák tanításánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szagok világában élnek és az orrukkal tájékozódnak. Ez egy óriási különbség az ember és az állat között. Sok kutyatartó nem is gondol rá, hogy a kutya tanításánál mekkora előnyt lehet ebből a képességből kovácsolni. A kutya megismeri és megtanulja a körülötte élők szagát, erről ismeri fel őket, és ebbe fordítja bizalmát is. Gyakorlatilag ezzel tehető engedelmessé. Célszerű tehát lehetőséget biztosítani a szagok „megvizsgálására”, illetve a gazdi testközelébe engedni őket, hiszen ez egy jutalmazási eszközként is működik. A gyermeket is megjutalmazzuk egy öleléssel, puszival, ugyanez járhat a házi kedvenceknek is az ő módjukon, az orruknál megérintve őket. A kutya, mint az egyik leghűségesebb és ragaszkodóbb háziállat amellett, hogy tudatos és megfontolt, a háznál nem önállóan gondolkodó társ. A kutya engedelmességre képes és hajlandó állat, de vigyázat, a túl sok parancsolgatással áteshetünk a ló túlsó oldalára. A parancsokkal túlságosan lekorlátozott állat elvesztheti nyugalmát és kiegyensúlyozottságát, amelyre a rutintalan gazda még több utasítást adhat, így kialakul egy ördögi kör. A szeretettel körülvett állat az ésszerű feladatokat végrehajtja, sőt, hajlandó olyan dolgokat is megcsinálni kérésre, amelyet egyébként nem tenne meg, mert nem szereti azt a tevékenységet.
De miért játszanak az állatkölykök? Több elmélet szerint a vadonban élő állatok, például rókák, farkasok, prérifarkasok a játékos mozdulatokat arra használják, hogy a közelben tartózkodó zsákmányt megközelítsék. Az ugyanis nem tudja mire vélni a játékos viselkedést, így a biztonságos távolságnál közelebb engedi a ragadozót. Ha elég ügyesen játszik a támadó, a préda akár el is indulhat felé. Nyílt terepen ez a trükkös megoldás az éhes állat egyetlen esélye arra, hogy zsákmányt ejtsen, hiszen ha túl korán indul el a nyílt terepen az áldozat felé, az elmenekül. A kutyakölyök játékának már más a célja. Õk csak olyankor játszanak, ha minden körülmény ideális: nem fáznak, nem éhesek, jól ismert, biztonságos helyen tartózkodnak, azaz ha nincs más tennivalójuk. Mindazonáltal a már tudatos, csalogató viselkedés is megfigyelhető bizonyos kutyák viselkedésében.
Az ösztön szó nem véletlen, ugyanis a játék folyamán megfigyelt magatartás egyáltalán nem tudatos. A játék egy inger hatására indul, amelyet ösztönös mozdulatok követnek. Az inger lehet egy tárgy észrevétele, egy hívó hang, szó, mozdulat, stb., amely cselekvéseket szabadít fel, legyen az harapó, birkózó, rázó, futó, stb. A cselekvések a játék során gyorsan, átmenet nélkül is válthatják egymást, például a korábban felsorolt vadászatszerű mozdulatokat követheti akár szexuális jellegű játék is. A kölyökkorban sokat játszó, aktív és érdeklődő állat sokkal fejlettebb, értelmesebb, mint más állatok kölykei. Megtanulja a társas szerepekbeli viselkedést, például vezető, vezetett, kezdeményező, együttműködő vagy bármely más szituáció esetén. Ez szükséges ahhoz, hogy megismerje saját korlátait, megtanulja a szükséges alkalmazkodás fokát, idejét, a kommunikációt. A szituációs játékok a vadonban nélkülözhetetlenek a túléléshez, de a háziállatokból sem hiányozhatnak e tulajdonságok.
Büntetés
Mi jár annak a bűnösnek, aki nem hallgat a kérő szóra, a „nem szabadra”? A vadonban a domináns fajok úgy büntetik a tiszteletlenkedőket, hogy a nyakbőrnél fogva megemelik és enyhén megrázzák a kölyköt. Ez a büntetés épp elég a tanításhoz, de vigyáznunk kell, nehogy minden apróságért ehhez az eszközhöz nyúljunk, hiszen nem egy félénk és szorongó állatot szeretnénk nevelni, csak fegyelmezettet. Sajnos a fizikai büntetés a legtöbb esetben elkerülhetetlen mivel a határozott és kemény szó sokszor teljesen feleslegesnek bizonyul. Nem szabad félni tehát a vadonbeli módszerek óvatos alkalmazásától.
Dicséret
A dicséret a nevelés sokkal fontosabb eszköze, mint a büntetés. A pozitív visszacsatolás minden esetben sokkal könnyebben éri el a hatását, mint a negatív. Minden adandó alkalommal érzékeltetni kell az állattal, ha jót cselekedett, azaz a dicséretet minél többször érdemes alkalmazni, mint nevelési eszközt. Olyannyira „túlzásba” kell vinni, hogy a büntetést követően, ha abbahagyta a rosszalkodást, érdemes egy erre vonatkozó dicséretnek is elhangoznia. Így tanulja meg, hogy mi a helyes viselkedés, de ami a fontosabb, sikerélménnyel gazdagodik, mert látja, hogy ez a gazdának is jó.
De hogyan is vehetjük hasznát a szaglás ilyen jól fejlett képességének? Érdemes az őt körülvevő dolgok illatával megismertetni. A szagok megismerésével természetesen azok tanításával a kutya felismeri a veszélytelen, ártalmatlan dolgok illatát, de észreveszi a mérgező és kártékony dolgokat is. Ebben nyújtanak óriási segítséget a rendőrkutyák.
A tapintás a kiképzés során segít bizonyos mozdulatok betanításában, de szerepe eltörpül a szemkontaktus és hangok mellett. Szerepe van a jutalom és a büntetés kifejezésében is. A szemkontaktus a legfontosabb kifejezőeszköz a kutya nevelésében, ugyanis a kutya követi pillantásunkat, a hatása alá került, szinte elbűvöli. A hang is rendkívül fontos, a megszokott hang és hangsúly csodákat művel. Annak ellenére, hogy nem a kimondott szó a fontos, hanem maga az ismerős, jól betanult hangsúly, érdemes szavakat betanítani neki, hiszen csak ugyanazzal a szóval fogjuk tudni azt a hangsúlyt megismételni, amit kutyánk ismer. Így szoktathatjuk parancsokhoz, tiltásokhoz, dicsérethez és szidáshoz. A szavak tehát figyelmeztetik és információt közölnek neki. A szavak mellett gyakori a füttyjelzés, amely legalább annyira hatékony lehet, mint egy-egy kifejezés. A hangokat testbeszéddel, például kézjelekkel egészítik ki a jobb kifejező hatás érdekében.
Lényeges, hogy a betanított parancsszavakat természetesen, nyugodtan, normális beszédsebességgel ejtsük ki. Nem érdemes hangosan vagy kiabálva parancsolni, az akár meg is zavarhatja. Eredményesebb, ha a füle a természetes hangszínünkön szokja meg az utasításokat. A jól begyakorolt hangeszközök a szemkontraktussal együtt varázserővel rendelkeznek, akár büntetést is kiválthatnak, segítségükkel elkerülhető a testi fenyítés.
Érdemes a szavak erejét a nevelés pozitív oldalán is kihasználni. Ezt nagyon egyszerűen megtehetjük dicsérő szavakkal. Érdemes még szavakkal bátorítani és figyelmeztetni is az állatot. A jól begyakorolt kiejtésű kis utasítások még jól jöhetnek: jól van, ügyes, gyorsan, ne, kész, stb. A betanítás során mindig a megfelelő pillanatban kell mondani a szót, hogy a kutya a megfelelő fogalmat párosítsa hozzá. A legjobb példa a „fuj” szó, amelyet nem szabad összekeverni az állat engedetlenségével vagy ügyetlenségével kapcsolatos fegyelmezéssel. Ez kizárólag a tiltást, megakadályozást kell, hogy jelentse. Egyértelműen és gyorsan kell reagálni az adott szituációkra. Az engedetlenség esetében a legjobban használható parancs a „gyere”, majd a feladat pórázon történő megismétlésével kezdhetjük előröl az okítást. A szemkontaktust végig tartsuk fent. A kutya folyamatosan olvas a gazdája szeméből.
Az utasításoknál arra érdemes odafigyelni, hogy a kutya nem a szavakat érti, hanem annak hangzását, hangsúlyát és az ehhez kapcsolódó arckifejezést, testtartást ismeri meg. Összefoglalva egy jel fogja kiváltani az ingert, hogy végrehajtsa a feladatot, amely általában egy akusztikus és egy szimbolikus jelek együttese. A használt utasításokat mindig ugyanúgy kell mondani, hangsúlyozni, hogy könnyen megtanulja és felismerje. Ezért van az, hogy ha más ejti ki a jól begyakorolt parancsszót, a kutya nem feltétlen tudja, hogy hogyan kell reagálnia. A parancsszavakat váltogató gazda sem fog a nevelésben olyan gyorsan előrejutni, mint következetes társa. Ha elég hosszú időt tölt együtt a kutya és a gazdája, a kutya már nem csak a jól begyakorolt jeleket fogja megérteni, hanem úgymond fél szavakból is megérti gazdáját: egy-egy mozdulatsor, tekintet vagy hangsúly elárulhatja neki a gazdája gondolatát.
Szavazás